Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

http://www.turtlefarms.com/specialty_gallery/redear_final.jpg
Trachemys scripta scripta
Trachemys scripta

Vörösfülű ékszerteknős

Eredeti élőhelye az USA dél-keleti része
25-30 évig is elél megfelelő tartási körülmények között, miközben a hátpáncélja 25-30 cm-re megnő, súlya elérheti a 2 kg-ot.
Trachemys scripta scripta
(Trachemys scripta troosti)
Sárgafülű ékszerteknős

Virginia dél-keleti részétől Florida északi részéig őshonos.
Méretben, és súlyban általában valamivel kisebb, mint a vörösfülű, de a tartása teljesen megegyezik.
Chrysemys
Chrysemys picta picta
Díszes ékszerteknős

Az egész Észak-Amerikai kontinensen előfordul.
Igénylik a meleget (egyes alfajoknál kell a 25-28°C vízhőfok), de a tartása teljesen megegyezik a vörösfülűével.

 

 

 

 
 
 

 

 

Kép


 

Graptemys geographica

Pseudemys concinna heiroglyphica
-
Hieroglifás ékszerteknős

Ez a fajta ékszerteknős az USA keleti és dél-keleti részén fordul elő.
Elsődlegesen növényevő, hínárt és különböző algákat fogyaszt, de esznek állatokat is, rákokat, ebihalat, kisebb halakat, csigákat.
Graptemys pseudogeographica
-
Tarajosteknős

Közép-Amerika, valamint Észak-Amerika déli részén található
12 faja van, de nálunk jóformán csak ez az egy faj fordul elő.
Tartása általánosan megegyezik az ékszerteknősök tartásával.

Graptemys geographica
-
Térképes tarajosteknős

Az Egyesült Államokban, különböző előfordulási helyeken, Florida -tól Texas -ig megtalálható.
Méretben, és súlyban általában kisebb, mint a vörösfülű, de a tartása teljesen megegyezik.

 

_____________________________________________________________________________________________________

 

Az ékszerteknős helyének kialakítása



A helyük mérete

Legelőszőr is egy kis fogalom-zavart kell tisztázni. Annak ellenére, hogy a "liter" kifejezés az elfogadott, közismert, az itt megadott akvárium, akvaterrárium méretek az életterükhöz szükséges méretek adatai, és nem az ezekben lévő szükséges vízmennyiség adatai. A szükséges vízmennyiség külön van említve!

Az emberek köztudatában az ékszerteknősről az 50.- Ft-s nál alig nagyobb kis állat jut az eszébe, melyeket az üzletekben lát. Lehet egyes üzletekben kapni olyan ékszerteknős faját, melynek a mérete kifejlett korban sem haladja meg a 6-8 cm-t, de ez ritkaság, nem jellemző. A megszokott, otthon tartott teknősfajok nem ezek közül kerülnek ki. Tény, hogy a pici teknősök 3-5 cm nagyságúak, még akár egy kisebb konyhai műanyag edényben is kényelmesen elférnek, viszont megfelelő tartási körülmények között a teknős szépen fejlődik, növöget, az évek során akár 25-30 cm-s re is megnőnek. Egy kifejlett felnőtt pár tartásához már legalább egy kb. 300-400 literes (60 cm x 60cm x 100-120 cm) akvaterrárium szükséges a nagyjából megfelelő élettér kialakításához, mely közel félig van vízzel.

Általánosan elfogadott minimális méret:
Akvaterrárium hossza = hátpáncél hossz x 5 (cm)
Akvaterrárium széle = hátpáncél hossz x 3 (cm)
Akvaterrárium magassága = hátpáncél szélessége x 1,5 (cm) + hátpáncél hossz (cm) + 5 cm
    • hátpáncél szélessége x 1,5 = Ekkora minimális vízmagasságnak kell lennie.
    • hátpáncél hossz = Ez a méret szükséges, hogy a napozóhelyről felágaskodva ne tudjon kimászni. Bár eléri a tetejét, de a hátsó lábaival nem tud megkapaszkodni az üveg oldalán.
    • 5 cm = biztonsági méret, a napozó víz fölé emelkedő részének véleményezett mérete.

Életterük kialakításánál vegyük figyelembe, hogy az első 5-7 év alatt fejlődik a leglátványosabban. Tehát az első helyük kialakításánál már olyan méretet válasszunk, ami ugyan nem túl nagy (ez egyébként egyáltalán nem baj, csak "látvány szempontjából" eltűnik benne a pici teknős), de nem kell már jövőre kicserélni nagyobbra. Az első években elegendő egy jól berendezett 50-100 literes akvaterrárium is, melyben a kis teknősünk jól mutat, de az idő múlásával majd egy nagyobbról kell gondoskodni. A teknősök megfigyelésénél, bár többször láttak kisebb-nagyobb csoportokba verődött teknősöket, semmi nyomot nem találtak arra, hogy valamilyen közösségben élnének. Ennek ellenére a fajfenntartás, és az élet rendje alapján ezeket az előbb említett méreteket egy teknősre, vagy egy párra vonatkoztatják. Több nőstény, vagy főleg egy-több nőstény, és több hím teknős esetén (a párzáskori rivalizálást is figyelembe véve) ezeket a méreteket lehetőség szerint jelentősen növelni kell.

A világítás, a napozó

Az ékszerteknősök előszeretettel napoznak. Eredetileg a génjeikben van, hogy a természetes nap sugara táplálja, erősíti a páncéljukat (A és D vitaminok). Ezért ezt akkor is igénylik, ha a napsütést a lakásban lámpával "pótoljuk". A napozó kialakítására, nagyságára eléggé eltérő vélemények vannak, azt viszont általánosan elfogadják, hogy a kisebb méretű akvaterráriumok esetén a méret legyen kb. a vízfelület 1/3-a. Több teknős egy helyen való tartásakor a napozóhely mérete legalább akkora legyen, hogy a 3/4 részük egyszerre tudjon napozni. Legcélszerűbb úgy kialakítani (víz tetején lévő, az oldalakra felerősített, tálcaszerű napozó), hogy alatta szabad vízterület maradjon. Ezáltal a mozgási területük nem csökken jelentősen. Fontos, hogy a napot utánzó lámpa ne az akvaterráriumot világítsa meg, hanem a napozóhelyüket melegítse. A lámpát olyan távolságra kell állítani, hogy esetleg egymásra felkapaszkodva ne érhessék el. Az égő teljesítménye legyen akkora, hogy ebből a biztonságos távolságból is kellő, nem túl nagy meleget adjon.
A következő kép egy német teknősös oldalról van. Ez egy elvi rajz, de jól látható, hogyan érdemes megoldani a napozót egy, az oldalakra felragasztott anyagból. Jól látható, hogy a napozó alatt megmarad a szabad terület, ahol a teknősök mozogni tudnak. A feljáró hossza valószínű egy kicsit el van túlozva, nem szükséges a teknősünk hosszánál hosszabbat készíteni, csak ne legyen nagyon sima a felülete, hogy meg tudjon kapaszkodni felmászásnál.
A képen az a barna, egy "úszó sziget", de ez nem szükséges tartozék.



Sokan ajánlják az UV lámpa használatát, mert ez elegendő fényenergiát, és a páncél számára hasznos vitaminokat szolgáltat. Nagyon fontos! Az UV lámpát csak szaküzletekben vegyük meg, és csak olyat, amelyet teknősökhöz, hüllőkhöz készítettek. Az UV lámpa távolságát a mellékelt adatlap ajánlása alapján állítsuk be. Amennyiben nincs ilyen adatlap, megbízható helyről tájékozódjunk a megfelelő távolság beállításáról.
Ha meg tudjuk oldani, hogy nyáron több napra az ékszerteknősök napos helyen legyenek (nem közvetlen tűző napon), akkor télire nem szükséges ez a plusz beruházás. Másik megoldás, hogy adjunk a teknősöknek "A", és "D" vitamin-pótló granulátumokat, persze nem főétkezésnek, csak kiegészítőnek, nasinak. Ezekben az esetekben elegendő egy kis lámpa felszerelése, mely kiváltja a teknősökben a napozási ösztönt.


Az aljzat

Sokan érvelnek amellett, hogy nem mindegy, mi van az akvaterrárium alján. Sóder, gyöngykavics, kőzúzalék, stb. Tulajdonképpen mindenkinek igaza van, látványnak is szép. Ajánlott, de nem feltétlenül szükséges, bár az ékszerteknősök nagy előszeretettel turkálnak az aljzatban. Az egész apró kavics alkalmazása 1 éves kor után (!) viszont ajánlott, mert az ékszerteknősök apró köveket is esznek. Mivel nincs foguk, ez segít nekik az emésztésben. Ez természetesen csak egy ajánlat, hiszen nagyon sok ékszerteknős él jelenleg is jó körülmények között, egészségesen, és mégis apró kavicsok nélkül. Arról nem is beszélve, hogy egy nagytakarítás esetén ezeket az apró köveket is érdemes átmosni, mert nagyon sok üledék marad meg közöttük, ami a későbbiek folyamán gyorsan ronthatja a friss víz minőségét. Nagyobb méretű kavicsokat, köveket viszont érdemes elhelyezni az aljzaton, mert nem csak látványnak szép, de ez segít koptatni a teknősök körmét.
Nem javasolt viszont a homok elhelyezése. Az ékszerteknősök rendszeresen, előszeretettel túrják az aljzatot, minek következtében a homokot állandóan széttúrják, majd egy erősebb lendületvétel a hátsó lábakkal, és már fel is van rendesen kavarva. Arról nem is beszélve, hogy az apró homokszemek állandóan dörzsölik, koptatják a haspáncéljukat, ami a későbbiek folyamán nem szép látvány.


A vízszűrő

Bár a teknősök nem annyira érzékenyek a víz tisztaságára, mint a halak, de a "piszkos", bomló anyagokkal telt vízben a megbetegedés valószínűsége, és egyes fertőzések elterjedése sokkal nagyobb valószínűségű. Az ilyen minőségű víznek nem csak a látványa, de a szaga sem tartozik az "elviselhető" kategóriába. Arról nem is beszélve, hogy a tiszta vízben úszkáló teknős biztos szebb látvány, mintha alig látjuk a hátát. Viszont annál igénytelenebbek, hogy szükség legyen különböző vízminőségi értékek beállítására, mint az akváriumban tartott halaknál. A víz tisztán tartására több lehetőség is van. Ezeket általában a pénzünk, és a hely nagyságának lehetősége határolja be. A legegyszerűbb, hatékony vízszűrőtől a több akváriumos (teknősös - halas - növényes) rendszerig választhatunk a lehetőségek között. A legegyszerűbb a megfelelő hatékonyságú egyszerű vízszűrő. Ez lehet külső, vagy belső szűrő, aljzatban elhelyezett, vagy egyszerűen "belógatott", tapadókorongos. Ebben a pénztárca kapacitása dönt úgy is. Minden esetre a szükséges vízcsere jelentősen csökken (közepes, vagy nagyméretű akvaterráriumnál akár félévente kellene csak), a víz tiszta, és szagtalan marad. Viszont a szűrőbetétet feltétlen szükséges időszakosan, rendszeresen kitakarítani, ami nem nagy dolog egy teljes vízcseréhez képest. Csak teknősök tartásakor a legcélszerűbb megoldásnak a vízbe helyezett, tapadókorongokkal az üveg oldalára erősíthető szűrő látszik. Egyrészt, mert a legkényelmesebb takarítani, másik pedig az, hogy a vízben lebegő anyagokat közvetlenül kiszűri. Az ékszerteknősök annyira aktívak a vízben, hogy azt állandóan felkavarják. Így a leülepedni akaró anyagok nagy része az aljzatról állandóan felkeveredik, előbb-utóbb ezek a szűrőbe kerülnek.
A szűrő kiválasztásánál fontos szempont, hogy a teknősök helyén mennyi víz van (hány liter). A megfelelő méretű szűrőt ugyanis ez alapján kell kiválasztani. Ismét megjegyzem, hogy a fogalmakat ne keverjük össze! Ha veszünk egy 60 literes akváriumot, abba kb. 20-25 liter víz lesz! Tehát ehhez a 20-25 liter vízhez kell venni a megfelelő méretű szűrőt! A megfelelő méretű szűrő kiválasztása azért fontos, mert az alul méretezett szűrő igen rövid idő alatt eldugul, telítődik, és nagyon sűrűn kell a betétet tisztítani. A túlméterezett szűrőből viszont a víz olyan erővel jön ki, annyira keveri a vizet, hogy a teknőseink "csak pörögnek, mint a körhintán a vidámparkba".
Abban az esetben, ha a teljes szűrő, és a kivezető cső is a víz alatt van, a szűrőt célszerű úgy beállítani, hogy az abból kiáramló víz az aljzat felé irányuljon közel 45°-s szögben, és megcélozza a vízmelegítőt. Ezáltal az aljzatot sem rendezi át, a vízmelegítő által felmelegített vizet pedig tovább viszi, biztosítva ezzel, hogy mindenhol közel egyenlő hőmérsékletű víz legyen. Értelemszerűen, ha nem az akvaterrárium oldalára tesszük fel a tapadókorongok segítségével a szűrőt, hanem az aljzatra helyezzük (biztonságosabb megoldás!), akkor felfelé közel 45°-ba irányuljon a kiáramló víz, lehetőleg a vízmelegítő fölé. Nem ajánlott megoldás, ha vízszintesen, rossz megoldás, ha függőlegesen áramlik ki a víz a szűrőből bármely irányba. Nagyméretű akvaterráriumok esetén az első esetben rétegződik a víz hőfoka, nem tud megfelelően keveredni, az alja jelentősen hűvösebb lesz, mint a legfelső réteg. Az utóbbi esetben pedig nagy részben az aljzatról, vagy a felszínről visszaverődő, már szűrt víz kerül újra a szűrőbe, nincs kellő keveredés, a többi részen nem lesz megfelelő szűrés.
A szűrőt az akvaterrárium olyan részére helyezzük el, ahol bármikor könnyem hozzáférünk, a szűrő csere-tisztítás gyorsan, és könnyen lebonyolítható mindennemű átrendezés nélkül. Érdemes megjegyezni, hogy a szűrőt sokkal biztonságosabban kell rögzíteni, mint ahogy azt mi elképzeljük. A 2-3 éves teknősök (a nagyobbakról már nem is beszélve) előszeretettel cipelgetik a szűrőt, ha sikerül elmozdítaniuk (márpedig egy idő után biztosan)!
A szűrők fajtájának, márkájának kiválasztása egyéni ízlés szerint történik, nem is kívánom egyik fajtát sem reklámozni.
Azt azonban megjegyezném, hogy a külső szűrő árban jelentősen, nagyságrendekkel drágább, de használati szempontból összehasonlíthatatlanul jobb, és kényelmesebb. Először is nem a szűrő van az akvaterráriumban, hanem csak a cső vége, az is eldugva valami kő, vagy esetleg növény alá-mögé, látvány szempontjából sokat jelenthet. Ha meg elég nagy az akvaterráriumunk, a visszavezetett vizet megoldhatjuk úgy is, hogy kis csobogót, vagy vízesést működtet. Másodszor pedig nem kell állandóan bele nyúlkálni a teknősök vizébe a napi, vagy max. kétnapi szűrőtisztítás alkalmával. Főleg, ha jó nagy akváriumunk van, és alaposan leraktuk a szűrőt, a tekiktől biztonságosan.


A víz fűtése

Az ékszerteknősök eredeti élőhelyei az esetek túlnyomó részében hazánknál melegebb éghajlati övezetben vannak, minek következtében a nyári időszakot kivéve sokkal melegebb időjáráshoz, magasabb átlaghőmérséklethez vannak szokva. Nem beszélve arról, hogy a tavak, patakok, folyók vízmennyisége összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a lakásban lévő akvaterrárium mérete. Az akvaterrárium vízmennyiségének a hőtartása ezáltal sokkal kisebb, viszonylag gyorsan reagál a környezeti hőmérséklet változásokra, hőfoka eléggé ingadozik. A vörösfülű ékszerteknősről elterjedt már, hogy igen szélsőséges környezetben is képes megélni nagyon jó alkalmazkodó képességei révén. Ez azonban nem egészen jellemző, és nem érdemes kipróbálni. A hidegebb környezetben még ezek a teknősöknek is lelassul az életritmusa, kevesebbet esznek, kevesebbet mozognak. Nem biztos, hogy látványnak is megfelelő egy alig mozgó, vízben csak jóformán lebegő ékszerteknős. Ráadásul nem mindegyik fajnál van ilyen adottság, sok faj nagyon is érzékeny a hőmérsékleti változásokra.
Mindenképpen szükséges gondoskodni a víz egyenletes hőmérsékleten tartásáról. Erre a célra nagyon megfelelő a halas-akváriumoknál használatos vízfűtő. Fontos szempont a megfelelő méretű fűtő kiválasztása. A lenti táblázat egy ajánlás a terráriumban lévő vízmennyiséghez megfelelő teljesítményű vízfűtő kiválasztásához. Régebben ez a méretezés nagyon fontos dolog volt, mert egy fix beállítású fűtő behelyezésére volt csak lehetőség. Ekkor az alul méretezett fűtő nem tudta a megfelelő hőfokra melegíteni a vizet, a túlméretezett fűtő pedig az igényeltnél jóval feljebb melegítette. Még ma is lehet kapni ilyen vízfűtőket, bár jóval olcsóbbak, megvétele nem ajánlott.
Csak olyan vízfűtőt érdemes vásárolni, ami hőfokszabályzós, de a táblázat ajánlását ekkor is mindenképp szükséges figyelembe venni. A többségük általában 18°C - 32°C hőmérséklet közötti tartományban állítható, ami a teknősök vízhőmérsékleti igényeit bőven kielégíti. Mellékesen hosszabb távon sokkal gazdaságosabb, takarékosabb, mert a víz megfelelő hőmérsékletének elérésekor automatikusan kikapcsol, és csak a víz kezdeti lehűlésekor kapcsol vissza.
Még egyazon fajon belül is a víz hőmérsékletéről eléggé megoszlanak a vélemények. Egyesek szisztematikusan 25°C - 28°C hőmérsékletet tartanak szükségesnek, míg mások szerint elegendő a 22°C - 25°C. A legjobb megoldás, érdemes figyelembe venni a szakemberek, hivatalos internet oldalak ajánlásait.

Ami viszont nagy általánosságban elfogadott vélemény:
Nem ajánlott 22°C hőmérséklet alá menni.
    • A teknősök életritmusa láthatóan lelassul, nem lesznek olyan mozgékonyak, mint szeretnénk, kevesebbet esznek, sokat vannak majdnem mozdulatlanul a víz alatt
    • Vannak olyan fajok, melyek kifejezetten a meleg vizet igénylik, 22°C alatt már könnyen megfáznak, tüdőgyulladást kaphatnak
Nem ajánlott 28°C hőmérséklet fölé menni.
    • Szükségtelen! Hazánkban nem igen lehet kapni olyan ékszerteknős fajt, amelyik az ilyen magas hőmérsékletű vizet igényelné.
    • Minél melegebb a víz, a vízben lévő szerves anyagok bomlási folyamata annál gyorsabb. Magasabb hőfokon a szűrőnk nem biztos, hogy kellő időbe, kellő mennyiségben ki tudja ezeket a szerves anyagokat szűrni, mielőtt ezek jelentős bomlásnak indulnának. A mechanikai szűrőkön ezek a felbomlott szerves anyagok gyakorlatilag "átsétálnak", visszakerülnek az akvaterrárium vizébe, annak minőségét gyorsan rontják. Hiába működik jól a szűrőnk, a víz gyorsan, rövid idő alatt zavaros, büdös lesz, és meg leszünk győződve, hogy elromlott a szűrő.
    • Hosszú távon teljesen felesleges villanyáram pazarlás.
Az ékszerteknősöket 1 - 2 éves korig általánosan ajánlott 25°C - 28°C hőmérsékletű vízben tartani.
    • Saját tenyésztésű, vagy az üzletben vásárol kis teknősöket nagyon ajánlott ezen a vízhőmérsékleten tartani. Ez a hőfok bizonyos környezeti biztonságot ad nekik, életritmusuk normális, ezáltal a fejlődésük, növekedésük megfelelő szinten lesz.
Nem ajánlott a hőmérsékletet változtatgatni.
    • Még a legszélsőségesebb körülményekhez alkalmazkodni képes ékszerteknősöknek is van tűrési határa. A rendszertelen, gyors hőmérséklet változásokat bizonyos stresszként érik meg, hőháztartásuk összezavarodhat, könnyebben kaphatnak el bizonyos betegségeket, elsősorban könnyen megfázhatnak.
    • Vannak, akik az évszakok változásai alapján változtatgatják az akvaterrárium vizének hőmérsékletét. Természetesen ez sem mehet egyik napról a másikra. Valójában ez egy magánjellegű, de szükségtelen dolog, igazából nem ajánlott megoldás.
    • Általánosan elfogadott vélemény, hogy - amennyiben szükséges, vagy valami indokolja - napi 1°C-al változtassuk a terrárium vizének hőfokát a kívánt érték eléréséig. Ez nagyjából megegyezik azzal az általános véleménnyel, hogy az esetleges teleltetési ciklus átállásához közel 2 - 3 hét szükséges.
    • Amennyiben a hőmérsékletet emelni szeretnénk, ez történhet sokkal gyorsabban is a kívánt hőfok eléréséig. Napi 2°C - 3°C hőmérséklet emelkedésnek nincs kockázati tényezője.

Természetesen az itt leírt hőmérsékleti adatok csak ajánlások, óvatosságból megadott adatok. Mindenki a belátása szerint használja fel ezeket, de szükséges megjegyezni, hogy a gyors hőmérséklet csökkenésnek, a gyors, nagy hőmérséklet emelkedésnek, vagy a nagyobb, rendszertelen hőingadozásnak nagyon sok buktatója van, nagy a rizikója.

Egy táblázat a vízmennyiség, és az ajánlott fűtőtest teljesítménye alapján
Figyelem!! A "Vízmennyiség (liter)" elnevezés az akváriumba betöltött tényleges vízmennyiségre vonatkozik, nem az akvárium teljes térfogatára!

Teljesítmény (Watt)

25

50

75

100

150

200

250

300

Felhasznált vízmennyiség (liter)

15-25

20-50

40-80

60-100

90-150

150-200

180-250

220-300

Ezt a táblázatot egy internetes oldalról másoltam be. Tapasztalataim, és mások jelzései alapján az itt található ajánlott méretek inkább a régi, hagyományos fűtőkre vonatkozik. Érdemesebb "egy számmal" nagyobb fűtőt venni, mert a teknősök növekedésével úgyis nagyobbítani kell majd a helyet, és az akvaterrárium vízmennyiségének növekedése esetén is még a megszokott fűtőt tudjuk használni, nem kell újat venni. Ha jól működik a fűtőnk, nem fogja túlmelegíteni a vizet, mert a kívánt hőfok elérése után automatikusan kikapcsol.

_____________________________________________________________________________________________________

 

 
 

A vizükkel kapcsolatos igények

 



Az ékszerteknősöknek fő életterük a víz, annak ellenére, hogy tüdővel lélegeznek. Életük nagy részét ebben a közegben töltik, veszély esetén oda menekülnek, valamint a táplálékuk több mint 95%-k elfogyasztásánál a nyeléskor nagy szerepe van a víznek, mely azt segíti. Az ékszerteknősök a parton talált élelmet is a vízbe viszik, vonszolják, kivéve, ha az olyan kicsi, hogy mire megfordulnak a víz felé, már le is nyelik. A víz minőségi igényeivel kapcsolatban egy-két dolog már le van írva.
Tehát az ékszerteknősök nem kényesek a tiszta víz minőségi értékeire, a normál csapvíz teljesen megfelelő számukra (természetesen a megfelelő hőfokon). Itt alapvetően a "tiszta" szó a lényeg. Ha normálisan működik a megfelelő méretű szűrőnk, és a víz tiszta, szagtalan, jó környezetet tudunk a számukra biztosítani. Ennek ellenére megfelelő időszakonként le kell cserélni a vizet, és tiszta, friss vízzel feltölteni a helyüket. Ez lehet havonta, vagy 2-3 havonta, nagy méretű akváriumok esetében akár félévente. Ugyanis a jól méretezett szűrő ugyan tisztán tartja a vizet, de ezek csak "mechanikus" szűrők, a víz "elhasználódik" egy idő után. Minél kevesebb a térfogata, annál hamarabb. A vízcsere idejét akár jelentősen is ki lehet tolni biológiai szűrők alkalmazásával. Ezek lehetnek természetes, vagy gyárilag-házilag konstruált szűrők. A természetes szűrő nem más, mint a megfelelő mennyiségű, és fajtájú növények betelepítése. Ennél a megoldásnál, ami természetesen a látvány szempontjából a legideálisabb megoldás, alapvetően 3 szempontot kell figyelembe venni:

    • Az ékszerteknősök, legalább is a java része, előszeretettel fogyaszt növényeket is. Ezért nagyon fontos szempont, hogy a növényt el tudjuk-e helyezni úgy, hogy biztosan ne érje el, másrészt pedig meg kell győződni, hogy a növény nem mérgező, mivel bármennyire ügyelünk rá, véletlen is valahogy elérheti!
    • Már az 1-2 éves ékszerteknős is úgy közlekedik a vízben az akadályok között, mint egy kis buldózer (a nagyobbakról nem is beszélve). Ezt figyelembe véve a növényeket úgy kell biztonságosan elhelyezni, hogy ne érje károsodás a teknősök sétái alatt.
    • Olyan növényt válasszunk, amelyik vagy úszónövény, és ezáltal nagy, bolyhos gyökerei vannak, melyek a vízből nagy mennyiségben tudnak számukra szükséges (számunkra meg nemkívánatos) tápanyagokat kivonni, vagy olyan növényt helyezzünk be föld nélkül kövek, vagy sóderos részbe ültetve, mely így rászorítható, hogy a vízből vegye fel a számára szükséges tápanyagokat, kivonja a vízből a szennyeződések, és nitrátok lehetőleg minél nagyobb mennyiségét. Az egyik ilyen növény a philodendron.
      Itt még fontos megjegyezni, hogy a szűrőből kiáramló víz kerüljön a növényekhez, hisz elsősorban azt a vizet kell tovább tisztítaniuk, amit már a mechanikus szűrő átszűrt.

Persze itt is lényeges, hogy mennyi helyünk van, ezáltal mennyi növény fér el (minél több, annál jobb), hiszen egy növény is már jól néz ki, de jelentős minőségi változást nem tud okozni a vízben. Növények telepítése esetén azt is figyelembe kell venni, hogy az akvaterráriumot valahova az ablak közelébe, vagy világos helyre kell elhelyezni, hogy a növények elegendő fényt kapjanak.

A gyárilag-házilag konstruált biológiai szűrők általában a külső szűrőkhöz kapcsolhatók, de ma már a belső szűrők vízkivezetése úgy van megoldva, hogy erre könnyen rá lehet tenni egy műanyag csövet, és a vizet egy kívül elhelyezett biológiai szűrőbe vezethetjük. Ezeknek a szűrőknek a felépítése, tartalma, működése is egyszerű.
Egyszerű házi gyártmány (ez csak tipp!!)---- Keressünk-vegyünk egy 2-3-5-10 literes konyhai műanyag dobozt (attól függ, hogy mekkora az akvaterrárium, és mekkora szűrőt szeretnénk készíteni), amelyiknek levehető-lecsavarható teteje van. Ennek az aljára fúrunk egy akkora lyukat, amelyik nagyobb, legalább még egyszer akkora, mint a szűrőből jövő cső. Ezt az egészet felerősítjük az akvaterrárium valamelyik sarkához belülre (lehetőleg a szűrővel ellentétes sarokba), úgy, hogy a doboz alja ne érjen a vízbe. Ezután a dobozt megtöltjük biológiai szűrésre alkalmas anyagokkal (aktív szén, kerámia gyűrűk, zeolit, biobox, siporax, stb.), majd bele vezetjük a műanyag csövet, bekapcsoljuk a szűrőt, és már kész is.

A gyári szűrők is hasonló felépítésűek, csak spécibb a belsejük, és "dizájnosabb" a külsejük (és persze megvan az áruk is).

_____________________________________________________________________________________________________

 

Az ékszerteknősök helyének tisztítása



A helyük takarításakor, erre az időre vegyük ki az ékszerteknősöket, és tegyük más, biztonságos helyre. Ha mást nem találunk, egy tiszta, üres doboz is megteszi. A legfontosabb, és nagyon ajánlom, hogy ne használjunk semmilyen vegyszert (hypo, stb.) Bármennyire is átöblítjük utána a helyüket, valamennyi kis maradék mindig ott marad. Ezeknek a vegyszereknek az alkotóelemei eredeti élőhelyükön nem találhatók meg. Bár ilyen kis mennyiségre általában immúnisak rá az ékszerteknősök, de sose lehet tudni, melyik ékszerteknős éppen mire érzékeny. A vegyszeres tisztítást csak abban az esetben tudom ajánlani, hogy ha az ékszerteknősnek már az orvos által megállapított olyan betegsége van, mely az alapos takarítást indokolná. Ekkor viszont nagyon gondosan, többször is öblögessünk el minden (pld. főleg a szűrőt, a nagyobb aljzatköveket akár külön-külön is, stb.). Normál takarításnál, vízcsere előtt keményebb ecsettel, körömkefével a napozón, az akvárium oldalán, egyéb elérhető helyeken a lerakódásokat letakaríthatjuk. Egy ilyen takarítás alkalmával bátran fogjuk meg az ékszerteknőst, és puha ecsettel, vagy kefével tisztítsuk meg a hátpáncélját. Sok "szmötyit" takaríthatunk így le, mely a vízben rátapad, és a napozás alkalmával rászárad a hátpáncélra. Az ecsetet, kefét használjuk a berendezések tisztításánál is. A szűrőbetétet jó alaposan mossuk ki tiszta, folyóvízben. Nagyon jól lehet az ilyen takarításokat végezni kerti csapnál, vagy panelba, emeletes házba, a fürdőszobába. Nagyon jól tud takarítani a zuhanyrózsa is. Mikor kész vagyunk, rakjunk vissza mindent, lehetőleg ugyanabban az elrendezésben, majd töltsük fel vízzel. Fontos, hogy közel megfelelő hőfokú vizet tegyünk bele, ne kelljen várni órákig, míg a vízmelegítő fűtésével elérjük a kívánt hőfokot. Ezután indítsuk be a fűtő-szűrő rendszereket. Ha minden jól üzemel, a vízhőfok is megfelelő, teknősünk mehet vissza a helyére. Ilyenkor érdemes egy kis nasit adni valamelyik kedvenc kajájából.

_____________________________________________________________________________________________________

 

Az ékszerteknősök etetése



Az ékszerteknősök köztudottan mohó állatok, amíg meg nem telik a hasuk, egymást arrébb lökve nyomulnak az ételért. Arról, hogy mit adjunk enni az ékszerteknősöknek, eléggé egyöntetű a vélemény. A fő táplálék az élő, vagy fagyasztott hal. A fagyasztott halat ne forró vízben olvasszuk ki, mert a hal húsa ez idő alatt szó szerint szétfő, mire kiolvad. A teknősökhöz kerülve olyan lesz, mint a főzelék. A kishalakat egyben, az esetleges nagyobb halakat felvágva adjuk oda. A még kicsi ékszerteknősöknek elsősorban vörös szúnyoglárvát, vízibolhát, tubifex-et érdemes adni. A tubifex-el érdemes vigyázni. Etetés előtt legalább 2x öblítsük át. A most felsoroltakból nem szabad "bevásárolni", nagyobb mennyiséget venni, csak akkor, ha fagyasztott állapotba vesszük. Ha nincs fagyasztva, 1-3 napnál tovább ne tartsuk egyiket sem, amúgy is elpusztulnak, a lárvák valószínű bebábozódnak. Vegyük a fáradságot, és hétköznap mindig hozzunk frisset. A nagyobb ékszerteknősök etetése ennyire nem körülményes. Méretüktől függően vegyünk élő, vagy fagyasztott halat (én a fagyasztott halat ajánlom). Számukra már bevásárolhatunk tartalékba is nagyobb mennyiséget. Egyes helyeken lehet kapni nagyobb, közepes, kicsi méretű fagyasztott halat. Ezzel az etetésük is könnyebb, mert akár egyszerre is le tudják nyelni a megfelelő méretű halat, így a vizük a maradékoktól nem nagyon koszolódik. Bevált szokás, és nagyon ajánlott, hogy egy külön edényben etessük a teknősöket, sőt érdemes külön-külön etetni őket, ha többen vannak. Ilyenkor nincs rivalizálás, nyugodtabban esznek. Több éves tapasztalataim szerint a legegyszerűbb a fagyasztott hallal való etetés. Mindig lehet kapni. Tápértékben ugyanaz, mint az élő hal, és hosszabb időre be lehet pakolni a hűtőládába nagyobb mennyiséget. Persze van, aki már csak a látványért is inkább a nehezebben beszerezhető, általában drágább élőhalat választja. A másik nagyon csábító eleség, a különböző szárított termékek (halak, garnélák, rákok, stb.). Csak kiegészítőként adjuk! Ugyanis ezeknek a szárított termékeknek, bár a teknősök szeretik, nincs jóformán semmi tartalma, csak egy száraz váz. Kalcium, vitamin, ami a legjobban kell, jóformán nincs benne!
Ami adható még: lisztkukac (óvatosan, mert nagyon zsíros), kisebb csigák, vízicsigák, légy, pók, földigiliszta (szintén zsíros), szöcske, tücsök, stb.
Az én felnőtt ékszerteknőseim előszeretettel kajálnak a kutya húskonzervéből is (másoktól hallottam, hogy nekik meg a cica-konzerv a menő).
Az ékszerteknősök szeretik, és szükségük is van növényi ételekre. Saláta, kivi, ananász, sárgarépa, ehető vízinövények, paradicsom, spenót, stb. Még nem próbáltam déligyümölcsöt konzervből adni, de a tartósítószerek miatt nem is fogom kipróbálni. Másnak sem ajánlom.
Az ékszerteknősök életük során folyamatosan állnak át egyes étkezési fajtákra. Kiskorukban az apró, könnyen ehető, emészthető táplálékokat választják. 1 éves koruktól a hal lesz a fő táplálékuk. Kifejlett korukra már a hal, és a növényi táplálék kezd egyensúlyba kerülni. A későbbiek folyamán, főleg öreg korukra a növényi táplálékok egyre jobban elsődlegessé válnak. Ha a z élő, vagy fagyasztott hal a fő étel, ez minden, számukra szükséges vitamint tartalmaz. Ez mellé az üzletekben kapható ékszerteknős tápokat, vitaminokat, kiegészítőket tapasztalatból tudom ajánlani, csak ne ez legyen a fő fogás!
Az ékszerteknősök etetési rendjéről szintén eléggé megoszlanak a vélemények. Nagy általánosságban elfogadott vélemény, hogy a kicsi, 1 évnél fiatalabb ékszerteknőst lehetőség szerint minden nap etessük. Aztán szép lassan átállhatunk a 2 napi, 4-7 éves kor között a heti kétszeri etetésre. 7 éves kor felett már lehet akár a heti egyszeri étkezést is alkalmazni.
Nagyon fontos az etetés rendszeressége, és az időpontja. Az ékszerteknősök ugyanis nagyon hajlamosak rá, hogy a "szokások rabjává" váljanak. Egy idő után képesek "megtanulni", mikor kapnak kaját. Ha kitartunk módszeresen a meghatározott időben történő etetés mellett, egy idő után elfelejteni sem tudjuk. Ugyanis, ha megszokják, hogy például este 6-kor kapnak enni, 5-ig szépen elvannak. Majd lassan kezdenek "éhen halni", tapossák a vizet rendesen, amit legkésőbb 6 óra körül biztos, hogy észre vesz az ember, és eszébe jut az etetés, ha esetleg véletlen valami miatt elfelejtette volna.
A 2-3 napi, heti etetési rendszerben lehet a legjobban kihasználni a vitaminok, kiegészítők adagolását. Nálam ez hosszú idő óta úgy működik, hogy szerdán kapnak növényeket, gyümölcsöket, hét végén, szombaton délelőtt van a főetetés, fagyasztott hal (kivéve a piciket). A többi napokon, mikor éppen eszembe jut, adok nekik egy kis ezt-azt. Hol vitamint, hol kalciumpótlót, hol tápot, vagy éppen szív-mix-t. Általában csak délután, mert akkor vagyok otthon, de előfordul, hogy délelőtt is. És mindig csak egy egészen keveset. Megszokták, és nincs "éhen halás jelenet" a többi kajáért, mert tudják, hogy csak ennyit kapnak. Kivéve szombaton, ha délelőtt valami miatt nem érek rá. Dél körül már megy a "műsor".
Az ékszerteknősök megérzik az évszakok változásait, és ez befolyásolja mozgásukat, étkezésük mennyiségét. Ősztől tavaszig érzékelhetően kevesebbet esznek, mint nyáron. A teknősöknek, mint ahogy már említettem, nem igen van ellenségük, mivel egy több millió éves evolúciós csoda, a teknőspáncél védi testüket. A fogságban tartott teknősöknél ez viszont bizonyos veszélyeket is rejt magába. Egyrészt bizonyos betegségek, vitaminhiányok elsősorban a páncélra vannak kihatással. Felpuhulhat, szilárdsága csökkenésével könnyen törékennyé válhat, ami végzetes is lehet a teknős számára. De lehet ennek ellentéte is, a túlzott gondoskodás és figyelmetlenség következtében előforduló elhízás. Ez még veszélyesebb lehet, mert nehéz észrevenni. Ugyanis a teknőspáncélnak van egy meghatározott mérete, mely a teknős fejlődésével szinkronban növekszik. Ha viszont a teknőst túltápláljuk, elhizlaljuk, bizonyos mértékben akkor is a páncél adta méreten belül kell maradnia. Ekkor viszont a belső szerveknek már nincs hely elférni, szó szerint lassan összeszorulnak, ami a teknős pusztulásához vezethet. Ezért kell a teknősöket szisztematikusan etetni, hogy mindig tudjuk, mikor, mennyit kaptak.
A teknősök hajlamosak, hogy néha megegyék az ürüléküket. Nincs rá eddig elfogadható magyarázat, de nem kell megijedni. Ők tudják, de mi még nem, hogy ezt miért teszik. Mivel a megfigyelések szerint ezek általában étkezés után történt esetek, valószínűnek tartják, hogy a teknősök emésztésével, vagy annak elősegítésével lehet kapcsolatba.
Egy lényeges kérdés még, hogy mennyit adjunk enni az ékszerteknősnek. Ebben is eléggé megoszlanak a vélemények, de van két általánosan elfogadott megállapítás, melyet mindenki tud alkalmazni kiindulásnak.

    • A kifejlett teknős rendszeres etetése esetén egyszeri táplálékmennyisége kb. a fej-nyak méretének megfelelő mennyiségű. Hogy ez honnan alakult ki, nem tudom, de tapasztalatom szerint igaz. Természetesen a fiatal, kicsi állatoknál ez nem egészen igaz, arányosan jóval kevesebb, de egy pár próbálgatás után kialakul egy valószínűleg elfogadható mennyiség.
    • Mivel mohó állat, ennek megfelelően is eszik. A kifejlett ékszerteknős az ujjnyi vastag halakat egyben nyeli le, még a farka kilátszik a száján, de már megy a következőért. Na, amikor már kezdi forgatni, válogatni, azt a darabot még hagyjuk ott, de másikat már ne adjunk.

Zöldséget, növényt, gyümölcsöt, teljes értékű granulátumot, vitamint, szív-mixet, mikor éppen mit adunk, csak szórjuk be egy keveset nekik, majd kb. fél óra múlva a maradékot, ha van, szedjük ki. Egy idő után megtapasztaljuk a különböző mennyiségeket, így a maradék, el nem fogyasztott kaja egyre kevesebb lesz. A teknősök is egymástól eltérő egyéniségek, mint az emberek. Így közöttük is van, amelyik kevesebbet, vagy többet eszik, mint a vele egykorú társa. Lényeges, hogy ne maradjon ételmaradék a vízben, ha a helyükön etetjük, vagy nasit adunk nekik. Érdemes venni egy pici, sűrű halhálót, mellyel ügyesen ki lehet halászni az ilyeneket. Ne mondjuk azt, hogy majd megeszik, mert nem tudjuk előre, hogy az mikor fog megtörténni. Addigra lehet, hogy már rontja a vízminőséget, a nagyobb darabok pedig eltömítik a szűrőt.

_____________________________________________________________________________________________________

 

 

Az ékszerteknősök gondozás




Ebben a témában aztán a minimális életfeltételek biztosításától az állatok káros agyon-tutujgatásáig szinte minden belefér. A gondozás legnagyobb ellensége a tudatlanság, és a beképzeltség. Ha ez ráadásul egyszerre érvényesül, az már katasztrófa. Sok embernek fogalma nincs róla, hogy kellene azt az állatot tartani, de mivel még él, meg van győződve róla, hogy jól csinálja. És ez a legrosszabb, mert tudatlansága következtében nem is veszi észre, ha valami nem jó, nem veszi észre, hogy beteg az állat, csak ha már esetleg elpusztul. És akkor is meggyőzi a lelkiismeretét valami hallatlan buta dologgal, elhárítva magáról a felelősséget.
Mit nevezünk tulajdonképpen gondozásnak? Az ékszerteknősök eredeti élőhelyének hőmérsékleti, környezeti, és élelemszerzési lehetőségeinek megvalósítása lehetőség szerint minél "természetesebb" körülmények között, egy megfelelő méretű akvaterráriumba. Ha ezt a három feltételt normális körülmények között biztosítani tudjuk, az ékszerteknős már jól érezheti magát. Sajnos láttam is, és sokat hallok olyan esetről, ahol az ékszerteknősök nagyon silány környezetben élnek. Átható szag terjeng a lakásban a teknősök vizétől, vagy a teknősöknek az volt a legnagyobb mozgása, ha egymásra mászhattak, mert több helyük nem nagyon volt. Párizsival etették őket, mert az a legolcsóbb. Természetesen ennek megfelelően a párizsiba nincs is semmi, ami tápanyagnak tekinthető lenne. Az ilyen helyen a kutya, vagy macska is hasonló sorsra van ítélve. Láttam már viszont csili-vili, méregdrága akvaterráriumot, mely a lakás dísze is volt. Tényleg szuperul nézett ki, csobogó, szökőkút, vízesés, meg minden. Csak egy baja volt, amivel a gazda nem igen törődött, de az ékszerteknősök elég pocsékul érezhették magukat. Szinte minden sima műanyagból készült utánzat volt, aminek következtében a teknősök jóformán sehol nem tudtak megkapaszkodni, alig-alig tudtak kimászni napozni.
Olvastam valahol, és teljesen egyet értek vele, a teknősök nem Barby-babák, hogy állandóan kézbe vegyük, mutogassuk, produkáltassuk őket. Minden ilyen felvételt-kivételt valóban stresszként élnek át, ami nem igazán használ nekik. Általában ilyen körülmények között válnak ijedőssé, menekülnek minden mozdulatra a vízbe. Ez megint csak nem a fürgeség jele, hisz egy nagyon beteg állat is képes ösztönszerűen menekülni. Az ijedtséget kétféleképpen is orvosolhatjuk.
Egyrészt ne bolygassuk őket, megszokják mozgásunkat, és nem fognak félni.
Másrészt javaslom a kézből való etetést, azaz ne dobjuk a vízbe a kaját, hanem fogjuk meg az ujjunk közé, és így nyújtsuk neki. Fél éves, egy éves kortól már lehet akkora darabokat adni az ékszerteknősöknek, melyet, ha egy kicsit nehezen is, de meg lehet fogni.
Hogy félünk tőle, mert megharap? Egyrészt minek tartunk olyan állatot, amelyiktől félünk. Másrészt a teknős nem harap, nincs is foga. Az igaz, hogy a kifejlett ékszerteknős harapásszerű mozdulata elég erősen meg tudja fogni az ember bőrét, mint egy jobbfajta ruhacsipesz, de ha már kiskorában megszokja, hogy nincs bántva, nem nagyon történik ilyesmi. Ha mégis tartunk tőle, hogy "bekapja az ujjunkat", használjunk vékony, karcsú műanyag csipeszt (fémet nem ajánlatos, mert felsértheti a teknős száját). A lényeg, hogy megszokja a mozdulatot, nem fog félni, ha más miatt felé nyúlunk, mert azt gondolja, ételt kap. Fontos, hogy ezt komolyan is gondoljuk, ne csak a saját, vagy mások szórakoztatására bolondítsuk a teknőst. Egy idő után veszi a lapot, és bármit teszünk, ez nem fog működni, még akkor sem, ha tényleg etetni akarjuk. Ezek a kontaktusok szerintem fontosak az ember és a teknős között, főleg a teknős érdekében. Sokkal nyugodtabb, stresszmentes lesz, szinte magunkhoz tudjuk hívni egy-egy étkezéskor megszokott mozdulatainkkal. Ezzel már érdemes dicsekedni, büszkélkedni a barát-barátnő előtt. Mert ez már komoly, eredményes munkánk gyümölcse.

 

_____________________________________________________________________________________________________

  



Itt van a legnagyobb fontossága annak, hogy a teknősök megvételekor, vagy legalább tartásuk kezdetén szerezzünk be egy-két olyan róluk szóló könyvet, mely elég részletesen foglalkozik tartásuk körülményeivel. Az ilyen könyvekben ugyanis soha nincs kihagyva az a rész, hogy milyen betegségeik lehetnek, azoknak mi lehet a kezdeti tünete. Mert a legfontosabb az, hogy idejében észre tudjuk venni, ha valami nem a megfelelő módon van, utána tudjunk nézni, hogy mik a teendők, mik a lehetőségeink. Az esetek túlnyomó többségében időben tudunk reagálni a felmerülő problémára, el tudjuk dönteni, hogy azonnal kellene orvoshoz vinni, vagy otthoni körülmények között is van megoldás a gyógyításra. Ezzel akár saját magunk is meg tudjuk előzni a betegség tovább fajulását, megmenthetjük kis kedvenceinket a pusztulástól.

Előre tájékoztatom a kedves olvasót, hogy ezek az itt leírt betegségek, és a hozzájuk leírt magyarázatok csak kizárólag információs jelleggel leírt, tájékoztató adatok. Egy nem hozzáértő számára semmiképpen nem megfelelő diagnosztizálás egy esetleges hasonlóság. A legkisebb bizonytalanság esetén is mindenképpen hozzáértő állatorvoshoz kell fordulni.

Folytatás a II. oldalon!

 

_____________________________________________________________________________________________________

 

A képek és a szöveg, a google kereső segítségével (szerző: Fürtöske http://ifurtoske.fw.hu/ ) találtam meg és használtam fel , a minél részletesebb információ adás biztosítására.

 

_____________________________________________________________________________________________________

 

Lap tetejére

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

zouaouin@gportal.hu

(Nóra, 2011.10.17 21:20)

Szia!
Nagyon szeretném, ha tudnál nekem segíteni. Kicsi ékszerteknősünk mintha tüsszögne, nem nagyon mozog és nem is eszik. Talán meg van fázva? Mit tehetünk? Előre is köszönjük a segítségedet!

Re: zouaouin@gportal.hu

(szerkesztő, 2011.10.22 20:52)

A választ megtalálod a betegségek címszó alatt a 2. bekezdésben!

vatoni

(Szerkesztő, 2010.06.02 12:36)

Először is köszönöm a dicséretet. A másik a teki nem fog abban válogatni, hogy díszhal v. nem neki a lényeg az kaja legyen és kész. Tehát nyugodtan adhatsz neki akár guppit is.

kriszta.pecsi@freemail.hu

(Kriszta, 2010.06.02 12:03)

Olvastam valamelyik oldalon, hogy guppit lehet adni a teknősnek. A díszhalak ne ártanak? Vagy csak a nem színes, olcsóbb, simább fajtákról lenne szó?
Köszi a választ előre is. Kriszta

kriszta.pecsi@freemail.hu

(Kriszta, 2010.06.02 11:44)

Kedves Szerkesztő!
Szeretném kifejezni hálámat és gratulálni írásodhoz, az előttem lévőkhöz csatlakozom: ez a legtartalmasabb, szinte mindenről szóló írás, amit találtam a neten. Kis koromban (6-10 éves lehettem) volt 2 vörösfülű ékszerteknősöm, szép nagyra megnőttek, a 10 cm élő törpeharcsát lavórban levadászták. Most kaptam 2 db kb. 1,5 éves sárgafülű tekit, s újra fel kellett elevenítenem a tarástechnológiájukat. Nagyon jó az oldal.
Kriszta

freddy666@windowslive.com

(Freddy, 2010.04.12 14:48)

Helo

van két hierogliás ékszerteknősöm kb 6 hónaposak
az egyiknek a feje oldalán két oldalt lett 1-1 kis dudor, de a másiknak nem. De amugy aktív, nem tünik betegnek. Ez normális?
Amikor kitakarítom az akváriumot kiszoktam törölni ételecetes rongyal, persze utána átmosom ás áttörölgetem tiszta vizes rongyal is. Lehet hogy emiat nőtt dudor a fején?
Igazából nem tudom pontosan a teknőseimnek a nemét.
Úgy tudom h a teknősöknél a nőstény a nagyobb, ez azt is jelenti h gyorsabban is nőnek? mert mikor megvettem őket mind a 2 kb 3,5 cm volt de most legalább 2 cm külömbség van köztük. A nagyobbiknak hosszu hegyes farka van és pöttyök vannak a páncélján. A kissebbiknek csak pici farka van és nincs a hasán pöttyök( neki van dudor a fején)

előre is thx

üdv freddy

Szerkesztő

(vatoni, 2010.04.03 19:58)

Elvileg nem lenne szabad nyálkásnak lenni, elképzelhető a helyét kellene gyakrabban rendbe tenni. Szerintem ha ilyen ki alakul már a helyük is szagos lehet.Gyakrabban takarítsd őket, vagy ha ez nehézkes be kellene építeni egy kisebb szűrőt.

sherman81@freemail.hu

(thomas, 2010.04.02 20:45)

Szia! Ha nyálkás a páncélja hogy és mivel pucoljam? köszönöm a választ!!!

----------------

(Szekeres Ákos, 2010.02.27 13:28)

:D

lacika.czefernek@freemail.hu

(BÉLA ÉS SZOTYI, 2009.11.24 18:43)

NEKEM KÉT TEKNŐSOM VAN
Béla és Szotyi
két barát
megvannak egyűtt
még kicsi terráriumban laknak
de nem sokáig
Béla fiu Szotyi lány egyűtt kajálnak

Szerkesztő

(vatoni, 2009.11.06 17:46)

Helo!
A kérdésedre a választ föntebb három fejezettel megtalálod részletesen leírva.
Üdv!

gin2121@freemail.hu

(Gina Gyemicseva, 2009.11.05 23:33)

Hello!

Érdeklődni szeretnék, hogy lehet a teknősnek adni rendes halat is?A szálka miatt aggódom. Angliába élek, de itt sehol nem találtam fagyasztott halat és szegénynek ez a főtápláléka. Válaszod előre is koszy!

ifjfecso@t-online.hu

(Slyr, 2009.08.24 10:50)

Heló!

Nyár eleje óta gondozunk egy szabadban talált sárgafülfű kb 2-3 éves ékszerteknőst.
Építettük neki kerti tavat, mely kivehető tisztítható.
1 hét alatt teljesen bekoszolódik a vize és algásodik. kb 60 literes a medencéje, egy belső szűrőt mőködtetünk napelemmel:)
Szeretnénk hozzá egy jó minőségű külső (biológiai) szűrőt (max12W) kb 15ezer Ft küröl.
Kérlek ajánlj nekem konkrét típusokat az alábbi e-mailre várom válaszod:
ifjfecso@t-online.hu

ui.: sok fórumot olvastam már, de idáig a tied a legtartalmasabb!

pety_11@citromail.hu

(Kertész Péter, 2009.08.20 14:02)

a választ a z email címemre köszi

pety_11@citromail.hu

(Kertész Péter, 2009.08.20 13:59)

Heló!
Szeretném megkérdezni h az én teknősömet kb 3 napja vettük és még nem nagyon tudok róluk semmi.
Szeretném azt kérdezni h ha mondjuk adok neki elősször növényi táplálékot és utána pl.halat,szív mis-et, vagy bolharákot az meg felelő etetés e a teknősöm számára és azt is szeretném kérdezni h miből mennyit adjak nik pl:hal szív mix bolhaták?
És még azt szeretném megkérdezmi h ha van 1 ilyen nagyságú akváriumom: hogy 33cm hosszú, 22 cm széles és 15 cm magas(a teknősöm páncéljának hossza 6 cm), azt h alakítsam ki neki úgy hogy az megfelelő legyen segítségetek köszönöm